Számos, rákos megbetegedést túlélt nő esztendőkkel a kezelések után is tapasztal a kemoterápiához kötődő idegi károsodást kezében és lábában – állapította meg egy új tanulmány.
Növelheti az elesések számát az idegi károsodás, mely a rákon túlesett hölgyek esetében évekkel a kemoterápiás kezelést követően is érzékelhető a lábakban és a kezekben. A jelenség neve kemoterápia által okozott perifériás neuropátia – áll egy új tanulmányban - írja a Napidoktor.
„Nem említhetjük a neuropátiát úgy, mint a kezelés olyan mellékhatása, mely majd továbbáll – ugyanis ezek a tünetek évekig érezhetőek, a kemoterápián átesett nők felénél” – mondta el a tanulmány vezető szerzője, Kerri Winters-Stone, a Portland-i Oregon Health and Science University kutató professzora.
A tanulmányban 462 nő vett részt, aki túlélte a rákot – beleértve a mell-, tüdő-, vastagbél-, petefészek- vagy vérrákot. A diagnózis felállítását követő átlagosan 6 év után 45 százalékuk még mindig tapasztalt idegkárosodást, így például érzéskiesést a kezeiben és lábaiban.
A tünetek összefüggnek a rosszabb fizikai aktivitással, annak nehézségeivel, hogy az egykori páciensek bizonyos napi feladatokat el tudjanak végezni, így például a főzést vagy a bevásárlást. Az efféle gondokkal küzdő hölgyeknek megváltozott a járásuk s csaknem kétszer akkora esélyük van arra, hogy elessenek, mint akik nem tapasztalják az említett tüneteket – mutattak rá a kutatók.
Az elesésekből pedig természetesen csonttörések és egyéb sérülések származhatnak, sőt akár korábbi halálhoz is vezethetnek.
A tanulmányt az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság találkozóján mutatták be San Francisco-ban.
„Miközben a mellékhatásokra nézve nincsenek hatékony kezelések, a rehabilitációs gyógytorna programokkal meg lehet őrizni a fizikai aktivitást, a mobilitást a neuropátia jelenlétében – megelőzve az eleséseket és egyéb sérülések lehetőségét” – fejtette ki Winters-Stone a társaság sajtóközleményében.
Szóvivőjük, Dr. Merry-Jennifer Markham elmondta: a kemoterápiához köthető perifériás neuropátia gyakran olyan tünet, amelyet kevésbé vesznek észre a rákot túlélőknél.
„A tanulmányok felfedezései, mint például ez is, lehetővé teszik, hogy javítsunk és személyre szabjuk a rehabilitációt, ha szükséges” – tette hozzá Dr. Markham, megemlítve, hogy a rákos megbetegedésen átesett férfiaknál ugyanúgy jellemzőek a fenti tünetek, mint a hölgyek esetében.
Az adatok és következtetések, melyek a találkozón elhangzottak, általában előzetesnek tekinthetők, amíg meg nem jelennek egy lektorált orvosi folyóiratban.